"Szatmár és Kolozsvár a legszebb emlékek"

Beszélgetés a Harag György Társulat egyik alapító tagjával, Elekes Emma Poór Lili-díjas színművésznővel. Kovács Eszter interjúja.

- Mikor járt utoljára Szatmárnémetiben?

- A tavalyi év folyamán kétszer is voltam: egyszer egy barátnőm születésnapjára jöttem, akit már 1956 óta ismerek. Nem színházi ember, csupán színházbajáró, ragyogó közönség, akivel akkor ismerkedtem meg, mikor a társulat Nagybányáról Szatmárra jött. Ő volt az, aki annak idején megszólított engem, és azóta is nagyon jó kapcsolatot tartunk fenn. 
Ezután nyár elején hívott a színház, hogy vegyem át az Örökös Tagság díjat.

- Milyen érzés volt elsők között átvenni a kitüntetést?


- Egészen furcsa, mégis megható. Úgy gondolom, hogy ezt már rég meg kellett volna tenni, még annak idején a változás után. 89-ben nagyon sokunkat nyugdíjaztak; betöltötted az ötvenhetedik életévedet és nem maradhattál. Ha akkor teszik meg ugyanezt, vagy csak pár évre rá, sokkal többen vehettük volna át személyesen a díjat. Sajnos az alapító tagok közül már nincsenek sokan az élők sorában. Furcsállom, hogy miért kellett ennyi időt várni, hiszen más színházaknál ez már réges-rég megvolt. Szép dolog a jelenlegi igazgatótól, hogy gondolt ránk. A díjátadás ünnepélyes keretek között zajlott, az pedig valami elképesztő élmény volt, hogy mennyien kiváncsiak ránk.

- Sok volt az ismerős arc?

- Rengeteg ismerőssel, baráttal, egykori kollégával találkoztam. Olyan sokan állítottak meg az ünnepség után, hogy egy pillanatban már nem tudtam kivel és mit beszéltem eddig.

- A városhoz megszámlálhatatlan emlék és szerep köti...

- A nagyon szép emlékek között  Szatmár és Kolozsvár maradt meg. Kolozsvár azért, mert ott töltöttem a gyerekkoromat, ott jártam iskolába, oda kötnek az első színházi szerepeim...

- A művésznő háta mögött több mint negyvenéves színházi múlt van. Ez rengeteg alakítást jelent.

- Minden szerepemre - függetlenül attól, hogy főszerep volt- e vagy sem - tisztán emlékszem. Talán a hazai szerzők darabjaira kevésbé, mert  azoknak a végén valakinek meg kellett javulni; és persze ott voltak a nagy tanulságok... Nekem viszonylag szerencsém volt, mert mindig a jó oldalon álltam. 
Szép és nagy szerepeim voltak Szatmáron. Soha nem voltak egyhangúak. A Csehov szerepeket például kifejezetten szerettem. De jó visszagondolni a Csirkefejben játszott Vénasszonyra, Anna Frankra, Marthara a Nem félünk a farkasból, Natasa Rosztovára a Nézz visszá-ból, Orbánnéra a Macskajátékból és még sorolhatnám.
 Moliére Tartuffe-jében például három szerepet is játszottam: voltam Dorine és Elmira, a férjem, Kovács Ferenc által rendezett előadásban(1976), majd évek múltán Pernelle-né. A társulat megalakulásának ötvenedik évfordulójára hívott meg Kövesdy István, hogy játszak újra Szatmáron a Tartuffe-ben. Eleinte kicsit viszakoztam, de aztán meggyőzött. Ennek is már nyolc éve.

- Mennyire követi nyomon a szatmári társulat sorsát?

Nemrégiben hallottam a Kolozsvári Rádióban, hogy reklámozzák a szatmáriak Chioggiai csetepatéját.  Régi szép emlék, hiszen 1962-ben mi is bemutattuk Kovács Ádám rendezésében. Én Checcát játszottam. Emlékszem akkora sikere volt az előadásnak, hogy a közönség szinte szétverte a házat.

Készülőben egy pódiumműsor, aminek apropóján most itt tartózkodik.

Polcz Alaine Nem trapollok tovább című művéből összeállított estre készülünk Szugyiczky Istvánnal. Az év elején elküldte a szöveget, hogy barátkozzam vele. Az elején még idegenkedtem tőle, elszoktam a színpadtól, és valahogy soha nem szerettem az ilyen egyszemélyes műsorokat. Nekem szükségem van partnerre, arra a két szempárra, a másik jelenlétére. Nem a pódiumműsorok műfajával van problémám, hiszen Boér Ferenc kollégámmal már Kafka és Márai esteken is felléptünk, egyszerűen jobban érzem magam, ha valaki van mellettem a színpadon, szeretem magam alávetni a partnernek.
 Azt, hogy milyen lesz ez a pódiumest még nem tudom, a bemutatót október elejére tervezzük. Nem elég, hogy csak fizikálisan feleljek meg a szerepre, most azon dolgozom, hogy hasonló gondolataimat az írónőjéhez alakítsam.

A Nem trapollok tovább című pódiumműsor október 1-én, szombaton 19 órától lesz látható az Ács Alajos Stúdióteremben.